Mindig is nagyra értékeltem a fotógráfiát.
Eredetileg úgy terveztem, hogy bemutatkozásom kezdő mondatával azonnal felkeltem az érdeklődést és esetleg egy "csodagyerek" képzetét is ébresztem. Azonban rádöbbentem, hogy ez a kijelentés nem állja meg a helyét az én esetemben, különösen miután az elmúlt időszakban mélyebben megismerkedtem a fotógráfiával.
Mindig is nagyra értékeltem az emlékek megőrzésének fontosságát.
Az eltelt évek során igyekeztem minimalizálni az emléktárgyak fizikai terjedelmét, de még ma is őrzök olyan kincseket, mint például játékok az óvodás koromból.
Amikor a 2000-es évek elején megjelentek a mobiltelefonokba épített kamerák, azonnal felkeltette érdeklődésemet a lehetőség, hogy bárhol és bármikor képeket készíthetek. Akkoriban még távol álltam attól, hogy valaha is olyan telefonom legyen, amellyel fényképezhetek, de mégis emlékszem arra, hogy egyszer álmodtam arról, hogy az akkori Alcatel One Touch 311-es monokróm készülékemmel fekete-fehér képeket készítek.
Ez a vonzalom az emlékek megőrzéséhez és a mobiltelefonok által kínált fotózási lehetőségek iránt megalapozta az utamat a fotográfia világába. Az évek során folyamatosan tökéletesítettem képességeimet, és megtanultam értékelni a fotográfia művészeti oldalát is.
2005-ben nagyapám egy Canon PowerShot A410, 3.2 megapixeles bridge típusú digitális fényképezőgépet szerzett be. Ő maga is fotózott korábban, és munkájához is szükséges volt a fényképezőgép, de amennyiben előzetesen kértem rá a lehetőséget, alkalmanként kölcsön vehettem azt. Próbáltam korábbi képeket felkutatni, de csak 2012-es időszakból sikerült találnom. Ezek alapján látható, hogy kedveltem a naplementék megörökítését.
2007-ben jutottam hozzá első kamerás mobiltelefonomhoz, egy Sony Ericsson v630i modellhez. Bár a készülék technikailag kevesebb megapixellel rendelkezett, mint a Canon fényképezőgép (mindössze 2 megapixellel), a képek minőségében mégis számottevő különbség volt tapasztalható a bridge fényképezőgép és a mobiltelefon között. Ennek ellenére lelkesen készítettem felvételeket, elsősorban emlékek megőrzése céljából, mintsem esztétikai szempontok alapján.
Az igazi minőségbeli változás azonban 2014-ben következett be, amikor akkori barátnőmtől (aki mára már a feleségem) átvettem egy régi Samsung Galaxy Mini mobiltelefont, amely 3.2 megapixeles képalkotóval rendelkezett. A készülék sokkal könnyebben kezelhető volt, és az érzékelője is jobb minőségű képeket tett lehetővé. Ekkor kezdtem el képeket feltölteni az Instagramra. Ahogy újabb telefonokat szereztem be, folyamatosan frissítettem a fényképezőeszközömet és megosztottam képeimet ezen a közösségi platformon. A későbbi telefonjaim között szerepelt egy Samsung Galaxy J5 (13 megapixel), egy Huawei P Smart (13 megapixel) és egy Huawei P30 Lite (48 megapixel). Az idő előrehaladtával, az emlékek megőrzése mellett, különféle témákkal kezdtem kísérletezni a fotózási technikában.
2021 decemberében több napos orosházi látogatást tettünk néhányan, és magammal vittem egy Chajka II-es 35mm-es half-frame filmes fényképezőgépet, amely feleségem nagymamájának hagyatékából származott. A gép kezelését nem tanulmányoztam alaposan, ami utólag nem bizonyult a legjobb döntésnek, azonban lenyűgözött a tudat, hogy a fényképezőgép teljesen mechanikus, elektromosság nélkül működik. A képeket január elején hívattam elő, és már akkor éreztem, hogy tovább kell ezzel a felfedezéssel foglalkoznom, mivel olyan tevékenységet találtam, amelyet nagyon élvezek, és ami segít a hétköznapi életben meglátni a szépséget és értékeket.
Bár a képek nem lettek túlságosan élesek, és néhol jelentős szemcsézettség is megfigyelhető volt, mégis nagyon tetszett az egész alkotás hangulata.
2022 januárjában használtan vásároltam egy crop szenzoros Nikon D3200 fényképezőgépet. Egy Udemy képzés elvégzése után már képes voltam jó minőségű képeket készíteni, azonban egyre inkább foglalkoztatott a kérdés: Mi teszi egy képet jóvá? Miért van az, hogy egyes képeket sikerült jól elkészítenem, és szívesen megosztom az Instagramon vagy másokkal, míg más képekkel nem ez a helyzet?
2022 augusztusában újabb 35mm-es filmes kísérletet tettem, amikor is egy Canon AE-1 Program fényképezőgépet kaptam kölcsön a cégünk által szervezett nyári összejövetel idejére. Sajnos a tekercsről csak kevés használható kép született, ezért úgy döntöttem, hogy egyelőre a digitális fényképezésnél maradok. Ezen a céges rendezvényen két kolléganőm rábeszélt, hogy kezdjük el együtt a fotós képzést, amiről azóta már albumot is megosztottam.
Jelenleg (2023 február) ugyanazon intézményben haladó szintű képzést folytatok, és a képeimet már egy Nikon Z5 fényképezőgéppel készítem. Egyre inkább érzem, hogy melyik irányba szeretnék elindulni (kültéri portréfotózás), és most már őszintén elmondhatom, hogy nagyon szeretem a fotógráfiát.